szóval hát panaszkodnak a fiúk, hogy hát nem volt elég eredeti, meg ezt nyúlták, azt nyúlták. A rockzene 2007-ben semmiben nem különbözik a klasszikus zenétől.
Ahogy a zenesuliban megtanulhatod a Mozartot, úgy ki-ki eldöntheti, hogy milyen gitárzenekart csinál, "milyen vonalat" követ, azaz kit nyúl ezerrel. A kedvencem, hogy már a Kispált is lehet klónozni, a 30y nevű általam még nem hallott zenekarról minden cikkben ezt írják: "Az előző lemez még nagyon kispálos volt, de ez az új már nem" - Ez már Blur-ös, folytatja a cikk.
Most hallgatok egy számot 1970-ből, a Mahavisnu Orchestra lemezéről, és ennél jobban nem nagyon lehet a rock mélyére ásni, és kijátszani belőle azt, ami benne van.
(The Dance of Maya c. szám - The Inner Mounting Flame c. lemezről)
Ez volt cca. 37 éve.
Ide talán még nem írtam, de ovi nagycsoportban ért a rock-korszak, anyukám sütött egy ehető gitárt farsangra, és akkor én voltam a gitáros, imádtam az elektromos gitár hangját. Aztán olyan 10 évesen már a zongoráért meg a karmesterségért vesztem meg, de úgy tűnik, hogy a srácok nagy százaléka nagycsoportban maradt, és huszoniksz meg harminconiksz évesen is gitárzenekart akar csinálni.
Most akkor állítólag összeomlott a zeneipar, ezt még nem tudja mindenki, csak azon vehette észre, hogy már k. régóta nem vett lemezt, csak mp3-at másolt, nem nézett zenecsatornát a tévén, hanem a kedvenceit nézte a youtube-on, és nem hallgatott Danubius rádiót, hanem a kedvenc webrádióját (Silent Radio :), vagy last.fm-jét hallgatta. És közben se a reklámokat nem nézte, se pénzt nem fizetett. Ez meg ugye, szívás, az Artisjus székházból, meg a Warnerből nézve. Max. koncerten volt, de mostanában az sem olyan nagy divat. Mondjuk az talán inkább a magyarok lokális csóróságának tudható be. Négy sör, vagy két sör és egy koncert? Örök dilemma.
Azt tudjátok-e, hogy kb. 10 ezer forintért lehet venni egy újságcikket, amiben a zenekarodat magasztalják? Gondolom kicsit kevesebbért egy az egyben berakják azt, amit te küldesz, többért meg még a tollat is felemelik. Pontosan úgy, mint a kórházban, tejelni kell, ha bármit is akarsz, és innen lehet látni azokat a szerencsétleneket, akik nem ismerték az íratlan szabályt. Tehát így olvassatok pestiest zenekar meg lemezajánlót, filmajánlót, stb.

Na azt akartam az előbb írni, hogy az jó lesz pl. a zeneipar összedőlésével, hogy végre nem lesz pénz a zenében, illetve nem lesz meg a lehetősége annak, hogy baromi sok pénzt keressen vele az ember. Meg hogy világhírű legyen. És emiatt el fog jönni egyfajta tisztulás, mindenki, aki csak a pénz meg a siker reményében zenélt, az lelép majd, mert még a mai napig ezzel hitegetik a zenészeket, hogy a nox egymilliárdot keresett, az elton john meg kétszázmillióért ad koncertet, meg ilyenek. Volt a zene többezer éves történetében egy harminc-negyven éves időszak, amikor a zenéléssél pár szerencsés zenész, és egy rakás dörzsölt zeneipari alak baromi gazdag tudott lenni. Elmúlt ez az idő, és megy minden úgy, mint előtte. Egy ideig még tartani fog a lecsengés, mivel a régi sztárok neve még egy ideig használható lesz lehúzásra, de aztán már nem nagyon. Ott a myspace, rajta több mint egymillió zenekarral, és irtó sok baromi jó zenével. Itt már nincsen monopólium, MTV, aminek a nappali tizenkét órás műsorával be lehetett osztani, hogy melyik kiadó mennyit keres.
Ijesztő amúgy ez a sokaság. Annyi minden féle dolog van. 26 évesen már elég sok zenét hallottam, de mindig jön valami új, ami mindent átértékel, ami valami olyant mond, amit én is szeretnék, és olyan nyelven beszél, amit én nem ismerek.

Milyen könnyű volt internet nélkül! Milyen könnyű volt úgy játszani, koncertezni, hogy az emberek csak azokat hallhatták, akik a városodban játszottak. Csak a tiszta zenei érzék számított, sem a zenészeket, sem a közönséget nem szennyezte semmi, nem volt az a kavalkád, ami most, amiben olyan nehéz kiigazodni. Ha Kubában éltél, egész életedben csak a salsát ismerted, és mindenki a városban csak azt ismerte, ha Afrikában, akkor csak doboltál meg énekeltél, ha Párizsban, akkor képességeidnek megfelelően vagy a koncertteremben nyomtad a Chopint, vagy egy kávéházban a sanzonokat.
És milyen nehéz most úgy játszani, hogy a közönség BÁRMIT hallgathatott már előtted, sőt, összességében már MINDENT hallott. Hogy tudsz úgy újat mutatni, hogy már MINDENT hallott a közönséged, ami 2007-ig történt? Az egy szerencse persze az, hogy nem kell újat mutatni, hanem csak jót, és az újra merőleges. Nem függ össze vele.
Könnyű azoknak, akik maradhatnak a nagycsoportban egész életükben, és nem kell iskolába, ne adj isten egyetemre menniük..