Mellettem a metrón megszólal Mekk Mester melódiája egy mobiltelefonon, stb.
Az előbb írtam a dallamokról, aztán akkor arra gondoltam, van-e jobb dallam a Mekkmesternél? Annyira kifejező.. Néha lelkendezek, no. Nem véletlen amúgy, hogy a régi szignálok, főcímek annyira jók, ezeket annó még olyanok írták, akiknek előbb koptatni kellett a padot a zeneakadémián, és az azért valamit segít. Hasonlítsuk össze a barátok közt főcímdalát, és a Delta zenéjét mondjuk.
Azt akartam még írni, már régóta, hogy ha párhuzamot akarunk vonni a festészettel, és miért ne akarnánk, hiszen egy csomóan vizuális típusok vagyunk (vagytok :), akkor a dallam a vonal, a harmónia pedig a szín. Aki dallamokat rak egymás mellé, az rajzol, tussal, ceruzával, vonalakkal, rengeteg apró dallamból, vonásból dolgozza ki az egészet, aki harmóniákat ír, az színeket, foltokat rak, és azokat formálja olyanra, hogy lassan kialakuljon a kép. És persze az a rohadt dolog, hogy a kettő egyben van, és függ a másiktól, hogy nincs harmónia dallam nélkül, és nincs szín vonal nélkül, és fordítva. De mindenki csak az egyik irányból próbálhat közelíteni. Határozatlansági reláció, ez amúgy mindenhol ott van. Két dolog, ami összetartozik, és minél jobban az egyik, annál kevésbé a másik. A megoldás valahol mögötte van az egésznek, ahol már nem dallam és nem harmónia, hanem valami más.

tegnap este megváltam már távolba vesző szinglilétem utolsó maradványától: leiratkoztam a csajozásitanácsok.hu levelezőlistáról. Vannak tipikus jegyek, amit a szingliség hoz magával, enyhe alkoholizmus, asztalon hegyekben tornyosuló pestiestek, finom, meleg depresszió, és még sok más, de ezek viszonylag hamar eltűnnek, amint szingliből duplivá lépünk elő. Node ez a levlista.. Erről leiratkozni már jelent valamit.

rám szállnának mind a lepkék, stb.
Néha támad egy-egy ötletem, hogy milyen zenekart lehetne befuttatni, majd ha dagadt producer leszek kozsótinccsel, akkor meg is csinálom, úgyhogy rajtatok a felelősség, hogy megakadályozzátok.

Ma jött az ötlet, hogy milyen remek lenne egy értelmi fogyatékosokból összerakott fiúzenekar, szerintem abszolút szívszorító lenne, ahogy vastag keretes szemüveges Peti énekli mondjuk a Soha ne hagyj el c. eredeti slágert.

Lenne casting, kiválasztjuk a hangilag és táncilag leginkább alkalmas embereket, megcsináljuk a lemezt, betaníttatjuk a koreót, és mehet az ország körüli turné.

Gyula rákontrázott erre a kutyazenekarral, ahol a színpadon szintén erre a célre tenyésztett példányok lennének, ebből többet is lehetne, pl. rap-kutya, ahol a sor legkeményebb gengszterkutyái vonyítanák el kutyaeledel-dílerkedési nehézségeiket, bernáthegyieknek jó kis jamaikai lazítós füves cucc, agaraknak meg tempós eurodiszkó. Imádná a nép ezt is, lehetne gügyögni ezerrel.

A popsztár-mosoly elengedhetetlenül a fogorvos látogatásával jár, be is csüccsentem egy remek másfél órás jam-sessionre. Ismét beigazolódott a megállapításom, hogy a legszörnyűbb az orvosi rendelőkben egyértelműen a folyamatosan szóló Danubius rádió. Gyökérkezelés, szájsebészet, katéter (ja az nem) mit se számít, ha a remek muzsikával terrorizálnak közben.

Vannak számok, amiket 1985 óta benne felejtettek a playlistben, nem igazán értem, hogy milyen oka lehet, talán a főnök annó erre vesztette el a szüzességét a tinidiszkóban, és azóta is könnyes emlékeket idéz a dolog, ennek netovábbja volt a minap a postakocsin érkezem c. ópusz, azt végképp nem tudta feldolgozni kicsiny agyam, hogy mi okból vagy célból gondolhatta valaki is, hogy sugározni kellene nullánál több embernek. (Ezúton is elnézést az Express együttes rajongóitól!)

Közben, amúgy félóra nyúzás után, gumilepedővel a számban megálltak tíz percre a nővérkék szusszanni egyet, megtárgyalták a torrentezés rejtelmeit, ip címek,ftpk repkedtek a levegőben, hogy ki milyen klienssel töltögeti a gyűrűk urát karácsonyra a gyereknek, hát megállt az eszem.

Amikor felkeltem, akkor meg világossá vált, hogy a fogorvos is majd olyan jó, mint egy kiadós szex, legalábbis hasonlóan támolyogtam az utcán hazafelé, hasonlóan fájt a fejem, és hasonlóan drága volt, mintha a tündértár-ból választottam volna :)

Kraftwerket hallgattam éppen, valami gyönyörű. A Tour de France c. számot, ami talán 2003-as, mindenesetre vagy 30 évvel a korai "slágerek" után készült.
Teljesen letisztult dolog, nem mintha a Kraftwerkre valaha is a zsúfoltság lett volna jellemző, de ez annyira eltalált, talán 4 sávban meg lehetne csinálni az egészet, a basszus három hang, az egész szám két akkord, és aztán ugyanaz talán két hanggal feljebb, de a dallam valami olyan kifejező.
Dallamot írni igazán nehéz, és attól lesz valami igazán jó, hogy jó dallam van benne, mindegy, milyen hangzás, milyen "sound", milyen master, stb. És pont ez az, amire nincs igazán tankönyv, mint az összhangzatra, vagy a hangszerelésre.
Szóval, ha nem is csak ez számít, de nagyon fontos. Vagy csak én vagyok ilyen régimódi?

Ezennel örömmel számolhatok be arról, hogy elindult blogom a zenekar oldalán. :) Hogy miről lesz benne szó? Sok-sok zenéről, mert hát mi mással is telnének a hétköznapjaim, mint zenehallgatással, írással, zenén elmélkedéssel, koncertre járással, stb. És persze minden más izgalmas dologról, ami történik, vagy ami csak a fantázia szüleménye, de jó olvasni :) Tehát, egy-két,egy-két-há-és!