Vannak trendi zenék is. Trendinek lenni úgy kell, hogy írnak rólad pár angol (fontos!) magazinban. Valamiért a mai napig mindenki sasolja az angolokat, mintha ott valami különleges történne, egy spirituális szinttel feljebb levő, legyen szó trip-hopról vagy a legunalmasabb brit gitárzenéről. Ezt nagyon jól megcsinálták, és képesek vele a leghalványabb alakulatokat is befuttatni, mert "ez a menő angliában".
Más népek, pl. a franciák is jók ebben a pr-ban, de nem annyira zenében, inkább más területeken tudják terjeszteni a jó imidzsüket. Napóleonról mi ugrik be? Ugye nem egy Európát meghódítani akaró hatalommániás hülye, hanem egy zseniális hadvezér.
Asterixet gondolom nem kell magyarázni, hogyan fordul át a valóság (a primitív barbár gallokat leigázzák, és valamilyen kulturális szintre hozzák a rómaiak) a jó kommunikáció segítségével.
Szóval az angoloknak zenében a Beatles meg a Rolling Stones óta mindent elhisznek, hozzátenném sajnos.

Szóval innen lehetne tudni, mi a trendi, meg persze a myspace toplistájáról, így hallgat az ember pl. Roisin Murphyt. És ennél a zenénél jut eszembe az, hogy nagyon jó, csak épp nekem nem tetszik. Vegyük ki hát belőle azt, amit el tudunk fogyasztani: analizáljuk a bonckéssel, használjunk némi formalint a tartósításhoz, bármikor jól jöhet még az, ahogy minimális anyagból felépíti a grooveokat, tényleg nincs egy felesleges hang, egy kósza eltévedt dobütés sem. De az egyik szám egyébként tetszik, ez 12-nél már elkerülhetetlen. Nagy számok törvénye, haha.

Aztán egy hete van új Infected Mushroom-om is, amit leginkább úgy hallgatok, mint ahogy a közlönyt olvassa a jogász: képben kell lenni az új jogszabályokkal, mégha azok arpeggiatorokra és filterekre vonatkoznak, akkor is.
Mondjuk megígérem, én nem fogok flamenco-gitáros goát írni, meg van még itt pár érdekes stílus-egyesítési kísérlet, vagy inkább poénkodás, ők már megtehetik, nekik már jól áll. Szerintem volt már jobban egyben is volt az előző albumon a zenekar, de valószínűleg ők is a popularitásra hajaznak, amit egyszerűen a rockgitárral kell elérni. Fel a kezekkel, aki emlékszik a Scooter nevű csodaformáció Fire c. számára? Egy 3 másodperces gitárriff volt benne, és azon kívül a szokásos magas színvonalú :) réverkedés, de erre mindenki felkapta a fejét, mert ahogy már korábban írtam: oviban mindenki rockgitáros akart lenni.
Ez a szám pl. borzalmas, de a következőben van valami, nem hiába lett a címadó. Na de ennyi gomba elég is, mert inkább arról akarok írni, hogy minden zenész szeretne populáris lenni, meg stadionban játszani, valahol belül.

Most nemrég gondolkodtam el azon, hogy a jó dolgok létrejöttének 2007 környéki akadálya a következő mondat: nem fog bejönni az embereknek. Ez mint ellenérv hangzik el megállás nélkül mindenki szájából, mint valami mantra, hogy folyton azt kell nézni, hogy mi fog bejönni, hogy mivel lehet befutni, stb. Nem csak zenében, sőt. Egy idő után már az én konok fejembe is beférkőzött, alig bírtam kizavarni a szeneslapáttal. Pedig az, hogy mi fog bejönni, meg mi nem, az bizony csak akkor derül ki, amikor beadod az embereknek, és ha mindig azt adod be, amit már eleve azért csináltál olyanra, mert folyamatosan kompromisszumot kötöttél azért, mert azt akartad, hogy bejöjjön, akkor sosem fogod megtudni, mi lett volna, ha.

Fel a kezekkel, aki még itt van :)

p.s.
Jajj, ez a rész nagyon jó :)

Szóval ez úgy nézett ki, hogy van egy U2 nevű zenekar, aminek van magyar változata is, ahogy minden jó dolognak. Nem, nem négyesmetrónak hívják őket, hanem kevésbé feltűnő választás folytán Station-nek. Namost ezen fiúk gondoltak egyet, hogy mégis kéne koncertezni. Bemásztak a Gödörbe, aztán küldtek egy telefont Jamie Winchesternek, Rúzsa Magdinak, meg Royésádámnak, hogy ugyanmár, jól nézne ki, ha a plakáton ti is rajta lennétek, mert akkor biztos többen jönnek. Jöttek többen, bár azt nem értem, hogy a Soltész Rezső kinézetű tag a 100 folk celsiusból mit keresett ott, mert őt tuti senki se hívta, de a leánykák előszeretettel fotóztatták magukat vele, az tény.

Widorwidááutjú.

Akkor a vége fele huppantam le a ruhatár sarkára ülve, és bámultam ki a fejemből, nézve a sarokban a cigaretta révén ismeredő fiatalokat, mellettem meg Rúzsa Magdi állt be két autogram után csocsózni, majdnem adtam neki én is egyet, de nem volt nála SF cd.. :)

Ha bármikor szomorúnak, értéktelennek vagy elesettnek érzed magad, emlékezz arra, hogy egykor te voltál a leggyorsabb és legügyesebb sperma a csapatban.

szóval hát panaszkodnak a fiúk, hogy hát nem volt elég eredeti, meg ezt nyúlták, azt nyúlták. A rockzene 2007-ben semmiben nem különbözik a klasszikus zenétől.
Ahogy a zenesuliban megtanulhatod a Mozartot, úgy ki-ki eldöntheti, hogy milyen gitárzenekart csinál, "milyen vonalat" követ, azaz kit nyúl ezerrel. A kedvencem, hogy már a Kispált is lehet klónozni, a 30y nevű általam még nem hallott zenekarról minden cikkben ezt írják: "Az előző lemez még nagyon kispálos volt, de ez az új már nem" - Ez már Blur-ös, folytatja a cikk.
Most hallgatok egy számot 1970-ből, a Mahavisnu Orchestra lemezéről, és ennél jobban nem nagyon lehet a rock mélyére ásni, és kijátszani belőle azt, ami benne van.
(The Dance of Maya c. szám - The Inner Mounting Flame c. lemezről)
Ez volt cca. 37 éve.
Ide talán még nem írtam, de ovi nagycsoportban ért a rock-korszak, anyukám sütött egy ehető gitárt farsangra, és akkor én voltam a gitáros, imádtam az elektromos gitár hangját. Aztán olyan 10 évesen már a zongoráért meg a karmesterségért vesztem meg, de úgy tűnik, hogy a srácok nagy százaléka nagycsoportban maradt, és huszoniksz meg harminconiksz évesen is gitárzenekart akar csinálni.
Most akkor állítólag összeomlott a zeneipar, ezt még nem tudja mindenki, csak azon vehette észre, hogy már k. régóta nem vett lemezt, csak mp3-at másolt, nem nézett zenecsatornát a tévén, hanem a kedvenceit nézte a youtube-on, és nem hallgatott Danubius rádiót, hanem a kedvenc webrádióját (Silent Radio :), vagy last.fm-jét hallgatta. És közben se a reklámokat nem nézte, se pénzt nem fizetett. Ez meg ugye, szívás, az Artisjus székházból, meg a Warnerből nézve. Max. koncerten volt, de mostanában az sem olyan nagy divat. Mondjuk az talán inkább a magyarok lokális csóróságának tudható be. Négy sör, vagy két sör és egy koncert? Örök dilemma.
Azt tudjátok-e, hogy kb. 10 ezer forintért lehet venni egy újságcikket, amiben a zenekarodat magasztalják? Gondolom kicsit kevesebbért egy az egyben berakják azt, amit te küldesz, többért meg még a tollat is felemelik. Pontosan úgy, mint a kórházban, tejelni kell, ha bármit is akarsz, és innen lehet látni azokat a szerencsétleneket, akik nem ismerték az íratlan szabályt. Tehát így olvassatok pestiest zenekar meg lemezajánlót, filmajánlót, stb.

Na azt akartam az előbb írni, hogy az jó lesz pl. a zeneipar összedőlésével, hogy végre nem lesz pénz a zenében, illetve nem lesz meg a lehetősége annak, hogy baromi sok pénzt keressen vele az ember. Meg hogy világhírű legyen. És emiatt el fog jönni egyfajta tisztulás, mindenki, aki csak a pénz meg a siker reményében zenélt, az lelép majd, mert még a mai napig ezzel hitegetik a zenészeket, hogy a nox egymilliárdot keresett, az elton john meg kétszázmillióért ad koncertet, meg ilyenek. Volt a zene többezer éves történetében egy harminc-negyven éves időszak, amikor a zenéléssél pár szerencsés zenész, és egy rakás dörzsölt zeneipari alak baromi gazdag tudott lenni. Elmúlt ez az idő, és megy minden úgy, mint előtte. Egy ideig még tartani fog a lecsengés, mivel a régi sztárok neve még egy ideig használható lesz lehúzásra, de aztán már nem nagyon. Ott a myspace, rajta több mint egymillió zenekarral, és irtó sok baromi jó zenével. Itt már nincsen monopólium, MTV, aminek a nappali tizenkét órás műsorával be lehetett osztani, hogy melyik kiadó mennyit keres.
Ijesztő amúgy ez a sokaság. Annyi minden féle dolog van. 26 évesen már elég sok zenét hallottam, de mindig jön valami új, ami mindent átértékel, ami valami olyant mond, amit én is szeretnék, és olyan nyelven beszél, amit én nem ismerek.

Milyen könnyű volt internet nélkül! Milyen könnyű volt úgy játszani, koncertezni, hogy az emberek csak azokat hallhatták, akik a városodban játszottak. Csak a tiszta zenei érzék számított, sem a zenészeket, sem a közönséget nem szennyezte semmi, nem volt az a kavalkád, ami most, amiben olyan nehéz kiigazodni. Ha Kubában éltél, egész életedben csak a salsát ismerted, és mindenki a városban csak azt ismerte, ha Afrikában, akkor csak doboltál meg énekeltél, ha Párizsban, akkor képességeidnek megfelelően vagy a koncertteremben nyomtad a Chopint, vagy egy kávéházban a sanzonokat.
És milyen nehéz most úgy játszani, hogy a közönség BÁRMIT hallgathatott már előtted, sőt, összességében már MINDENT hallott. Hogy tudsz úgy újat mutatni, hogy már MINDENT hallott a közönséged, ami 2007-ig történt? Az egy szerencse persze az, hogy nem kell újat mutatni, hanem csak jót, és az újra merőleges. Nem függ össze vele.
Könnyű azoknak, akik maradhatnak a nagycsoportban egész életükben, és nem kell iskolába, ne adj isten egyetemre menniük..

Hol köt ki az ember egy friss koratavaszi hétfő estén, ha nem a Jazz Gardenben? Ahol a csillagokat nem csak látni, hanem hallani is lehet. Legalábbis ez a reklámszöveg. :) Finom Leffe, és minden ami kell a lazításhoz.
Mantraszerű zongoraszólók ifjabb SZLB-től, aztán később megérkezik maga SZLB, szokásos fenomenális haute couture szettjében: bézból sapka, kopott zakó alatt rózsaszín kínai póló, farmer és lerobbant adihas surranó. Aztán megjön a stáb, kiderül, most maga a doyen fog játszani egy számot, le is rakják a mikrofont a színpad közepére. Béci bá közli, hogy azt kérték, hogy olyan cigányosan játsszon, tehát cigányosan fog, hogy world music legyen. LPK-nak megsúgja, hogy egy akkord lesz, ezt csak mi halljuk, mert a dob mellett ülünk, a dobos pedig a következő infót kapja: tremoló, aztán tempó. Ebből az információhalmazból születik meg végülis majd 15 perc zene, ami a cimbalom-soundtól a free jazzig terjed, bár inkább csak imitatíve, ahogy azt a magyar jazzerektől megszoktuk.
De akkor is, mégiscsak odatapad a fülem, a figyelmem, tud valamit az öreg. Becsukom a szemem, és egész másképp hallani mindent, mintha látnám a kezet, amint épp rajzolja a festményt, eszembe jut a legutóbbi OCÁ-koncert, ott amíg be nem csuktam a szemem, nem hallottam a zongorát, csak utána. Fura.
Aztán játszanak még egyet, ha már belejöttek, aztán taps, tőlünk még kérik a kilépőt, és vége.

(SZLB=Szakcsi Lakatos Béla
LPK=Lakatos Pecek Krisztián
OCÁ=Oláh Cumó Árpád)

Beleálltam a békejelbe, tessék. 2753,4 ember demonstrált az erőszak ellen, az iraki háború ellen, a nukleáris fegyverek ellen, az ausztrál b-52 szétszerelők mellett, a az anima sound system mellett, stb.

Résztvevők:
14-20 éves lányok, + néhány srác, aki csajozni ment, plusz Tomcat, és pár árpádsávos.
Kulcsszavak: raszta,szívárvány,piercing,meteor,"szektorfelelős",Pace,Peace, stb.

Aztán milyen érdekes, hogy kinek hogy ég a fáklyája. Mindenki olyan, ahogy ég a fáklyája, na.

régen azt gondoltam, a szerelem mértékegysége a gondolat. Ma arra jöttem rá, hogy szintén jól használható mértékegység az együttalvás előtti este mért súly és a reggeli ébredéskor mért súly különbsége...

Most hallgatok egy részletet a készülő lemezről, és azon gondolkodom, hogy nem túl hosszú-e egy rész. Az lenne szegénynek a vétke, hogy csak hangok vannak benne, mondhatni, amire a karaokeben azt írják, hogy instrumentál. 16 ütemen keresztül semmi kiállás, effekt, csak hangok. Ez manapság már nem nagyon működik, asszem.
Ennyi erővel maradhattam volna a zongoránál is, az se érdekes, illetve ki hallgat otthon szólózongorát? Az csak csajozásra jó. szmájl.
Most volt egy cikk az indexen a hétcsillagos szállodáról, ahol minden szobához külön zongorista jár, még a végén ott kötök ki...

Persze vendégként. És a Single Songot fogom kérni.

Nem szoktam linkeket írni a blogba, de most fogok:

Kötelező olvasmány azoknak, akik beletartoznak valamely alant olvasható csoportba:

- zenész

- nem zenész, de zenekarban játszik

- zenerajongó

- eredeti zenét akar írni

- pink floyd és beatles rajongó

- aki szerint van eredeti magyar zenekar

- olvassa ezt a blogot, ehehe.

tehát:

http://www.scaruffi.com/history/index.html

A társadalom egyik (női?) fele a tavaszról hallucinál. Engem már a sokadik ibizai rádiós fickó keres meg, hogy adjam már a számokat. Sokadik, második, na. Felvettük Kori első nyögős szólóját, Gyula pedig mandarin-kínai intonációkat gyakorolt a Beijinghez. Csak autentikusan, ugye. Meghogy írjak ilyen blogot, olyan blogot. Meg videóklipet, meg weboldalt, mindjárt kettőt. Mit csináltam ehelyett?
Hát persze, hogy a Live-al jammeltem, mondhatni kitaláltuk, hogyan alázzuk le a djket nemsokára a teljesen élő buliszettekkel. De legalábbis a 24-ikei partin a barátokat feltétlen :)
Aztán.
Mennyiért vállaltok hangszigetelést? Lehet licitálni.