1. énektudás szerinti rendezés
2. súlyhatár megadása keresésnél
3. maga helyett babája/cicája avatart felrakók kiszűrése
4. baby gabi nicknevű egyének automatikus tiltása, illetve subba auto-filter

Vagy csak szimplán egy gázfaktor, amit a wiw fejlesztői önkényesen adnának az emberek adatlapjára. Népszerű ötleteim vannak, nemde? :)

értetlenül bámulok az ágyamra, ugyanis tele van billentyűkkel. van egy yamaha, egy casio, meg egy goldstar. Hogy kerültek ezek ide? Hova tegyem őket? Aludjak egyáltalán, vagy ez az egész így nem működik? 132 billentyű, saccperkábé.

Bugge bácsi küldte a mezzón, nagyjából hasonló felállással, mint ahogy mi szoktunk jammelni a garázsban, csak neki 1-2 millával több volt az asztalon. Mi meg jobbak vagyunk, kár, h csak a garázs hallja leggyakrabban.

Aztán még letoltam a 111 japán nyári sláger c. válogatás néhány gyöngyszemét, és meg kell állapítanom, a japánok tudnak a legjobban popzenét írni, bár talán az is sokat segít, hogy nem értem a szöveget, mert amikor Gyula néha elkezdi fordítani, akkor lefordulok a székről.

24-én játszunk a jazzbandával a fészekben, ez is eszembe jutott most, de majd kaptok meghívót, ha jók lesztek. Lesz tangózenekar, jazz-zenekar, meg francia-orosz-török hiphop. Elég erőteljes.

Nem találjuk a 0-km kőnél levő geoládát, most ez a legnagyobb stressz. Para.

Nos, végre bekerültem a nagybetűs ZENEIPAR-ba, ahol végeláthatlan gyártósorok, futószalagok, marketingesek, morcos gyármunkások, szivarozó termékmenedzserek fogadtak. Más világ ez, mint a házi kis műhelyben előállított egyedi darabok világa.
Végre sikerült kellőképpen populáris muzsikát előállítanom, abszolút VIVA és MTV kompatibilis, bár a fejemet nem adnám hozzá szívesen, és ez azért meggátolna a világhírben. Értem már, miért találták ki a producer fogalmát, az a srác lesz a producer, aki nem szeretné a fejét adni a párizsihoz.
Mert ugye ez a párizsi, a futószalagról, az meg, amit otthon készítesz, az pástétom, vagy jóféle téliszalámi.

Ha egy szóval kellene összefoglalni, hogy jelenleg mi a problémám magammal, ez lenne az: Túl.

Ez már majdnem olyan jó, mint egy remek versem a rózsaszín korszakból:

Csordás Gábor
Az ember

de..

(nyugi, maradok a zenénél, nó para. :)

nemtom, botrány ez az egész. Mostanában csak szimplán felrántom a szemöldököm az élet soron következő alattomos poénján.
Kinyírtam egy legyet, erre valahonnan előjön egy újabb, és zümmög mint a mérgezett egér (szándékos képzavar). Lecsapni nincs kedvem, ahhoz ki kéne kelni az ikeás fotelból, egyedül a szemöldököm felhúzni van kedvem.
Mert amikor csörög a telefonom éjfélkor, már pontosan tudom, hogy ki írta, mit írt, és azt is, hogy már megint én vagyok a hülye, hogy ígéretet készpénznek vegyek, még akkor is, ha igazából ez most nem is számít.
Szóval egyik oldalról ez.

közjáték: ne mondjátok egy zenére, hogy kellemes, nem bók. illetve akkor ne mondjátok, ha szépet akartok mondani stb. ha tényleg ez írja le a legjobban, akkor persze lehet.

Az a bosszantó, hogy már a sokadik lesgólt lövöm. Annál nincs idegesítőbb ugyanis. Mert az hagyján, hogy a másik csapat sokkal erősebb, és nem bírtok gólt lőni, vagy hétnullnál hagynak egyet, az még oké, arra még rá lehet fogni, hogy kiadtunk magunkból mindent. De amikor egy szoros meccsen harmadszor rúgod be, örülsz mint állat, kinézel a partjelzőre, és látod, hogy les, nem ér. Az jár a fejedben, hogy biztos nem volt les, de nem tudhatod, és csak annyi biztos, hogy nem volt gól. Ehhez hasonlítható lehet még, amikor végigülöd az egész meccset a padon, és a végén becserélnek időhúzó cserének.
Szóval az, amikor úgy érzed, megtetted ami tőled telt, de nem lehetsz biztos benne, hogy nem hibáztál, lehet hogy mind a háromszor lesen voltál, de az is lehet, hogy a bíró volt vak, tippmixelt, direkt nem adta meg. Mi a teendő, hátrébbállni, hogy biztos ne legyen les, de akkor nehezebb is gólt lőni, vagy maradni ott, ahol eddig, és akkor lehet, hogy a negyedik is les lesz?
Ez a nagy dilemmám. És büszke vagyok a hasonlatra :)

Egy kis ízelítő (demo) az Accent on Film zenéjéből,

szaxofonon Szabó Dönó, a többi hangszeren meg jómagam.

Blues for K

Mit csinál ilyenkor az emberfia? nb1.hu-t olvasgat, hogy ki mint kesereg az eb-rendezés meg nem kapása miatt, aktuális hip-hop-boyz számot idézget:

megbántottak de már nem bánom,
nem számít és nem is sajnálom,
bíztam benned tudom tévedtem,
látom már az utam, nincs mit vesztenem.

Jó, hát gáz vagyok na, Gáz Géza.

Aztán wiwes adatlapot nézeget, próbálja a kevés információból leszűrni ami leszűrhető.

Aztán arra gondol, meghalt a király(nő), éljen a kirány(nő)!

Ez megnyugvással tölti el, majdnem annyira, mint amikor rájött arra, hogy pánikbeteg. Nevezd meg a félelmed, rajzold körbe, határold el, és máris szembeszállhatsz vele. Addig nem. Addig vesztésre állsz.

szakításnál van egy kedvenc részem, nem tudom, tapasztalataitok alapján elkerülhető-e.

Az a rész, amikor a sértettségből gyúrt piskótalapok közé betöltjük a önbizalomhiányból készült csokikrémet, a tetejére a rossz kommunikáció miatti kesergésből gyártott cukormázat, lefújjuk a minden múltbéli parát szorzunk tízzel és jó dolgot osztunk hússzal márkájú tejszínhabbal, jól kidíszítjük egoizmussal, és a tetejébe nyomunk egy kapdbe meggyet. Aztán a tortával fejbenyomjuk a másikat, jól széttrancsírozzuk, mosolygunk a kamerába, s távozunk.

Szóval, ki lehet valahogy kerülni ezt a tortás jelenetet? Nem szeretem a tejszínhabot.

És aztán visszasomfordálunk, és nézünk a fülig tortás emberre, és nézünk bociszemekkel, és már megbántuk, de kimondani nem merjük, de nagyon szeretnénk, ha az egész meg sem történt volna.

De akkor már késő.

A nyár középpontja a terasz. Ebédtől estig, júliusban még éjjel is, itt zajlik az élet. Most épp hurkák között vitattuk meg az egyházak jövőbeli fejlődésének lehetőségeit, az usa túlkompenzált kisebbségi komplexUSÁt, és persze a zenészélet kihívásait. Meg hogy a Xavér buzi.

--

"Minden hétfőre kéne egy ilyen koncert vazze.. " Mondta kissé elázott honfitársam a Merlin wc-jében a sliccének keresése közben.
Milyen igaz, tehát húzza be fülét-farkát aki nem volt Groove Collective-en, illetve végülis most már tudjátok, miért vagytok ma ilyen bánatosak, depressziósak, levertek a szép nyári nap ellenére: mert nem voltatok tegnap este.
Tehát kéne ilyen koncert minden hétfőn, bár a Merlin közönsége riasztó, tudjátok a kockaszemüveges harmincas kreatívok, ahogyan az is, hogy projektorral vetítik ki az itallapot.
Viszont van három zongora az előtérben, mert az tredni. tredni.