tényleg régen írtam már és tudat alatt (és felett) persze hiányzott már, hisz ettől (is) létezem, tehát fontos. Az elmúlt időszak meg pont hogy pörgős volt, mondhatni néha rezignáltan lebegtem a városban, és azzal foglalkoztam, aki erőszakosabb volt a telefonban.

És most ahogy a félig kész próbatermünkben ücsörgök félkómásan, és zenét hallgatok, újból megsuhint a múzsa legyezője, ill. arcon csókol, meg ahogy mondani szokták. Szóval hogy a szobámban nem lehet zenélni, ez már napnál világosabb. De nem csak a szoba, hanem a hangfal is, és nem akarok audiofil pózban tetszelegni, de igenis számít, sőt nagyon is sokat nyom a latban. Az inspirációt legtöbbször úgyis a jó eszközök adják, egy jó hangszer, egy puha ecset, íróknak egy illatos papírlap és a hozzá tartozó NDK-s írógép, stb. Aztán meg lassan hozzászokunk a jóhoz, moralizálunk, aztán depressziózunk, aztán hisztizünk, aztán valahogy megint valami megsuhint, és kezdődik az egész előlről.

És ilyenkor még az is jó, amikor visszanézel arra, amit közben kipotyogtattál, vagy hívhatjuk alkotásnak is, és látod, ezekben a pillanatokban, hogy mégsem volt teljesen véletlen, hogy akkor egy kicsit sikerült. Vagy ha az is volt, majd eljön újra, csak tovább kell úszni, sodródni, avagy becsukott szemmel (félig azért leskelődve) a múzsa csókját várni.

Bee Gees hallgatása normális tevékenység?

Visszatérve a szigetről be kéne pótolni sok lemaradást, de hogy?

Voltam párszáz koncerten, a legtöbbön csak futólag, kétszáz méter távolból, futtában. Volt amit tovább, sőt végigbírtam, sőt volt amit élveztem. Volt amit csak megfigyeltem, volt amit fikáztam, és volt amire el se jutottam.

Gépem felmondta a szolgálatot, szimplán meg se nyikkan. Ez szomorúvá tesz, nincs mit tenni c64-es zenét kell hallgatni.

Na mert, jöttök itt ezzel-azzal. Ladytron hogy így meg úgy. Csakhát mondjuk egy MitchandDane szám c64-en több zenét tartalmaz, mint az egész Ladytron életmű.

Hiroshima megvan? Nagy zenekar, Koto blues, Golden Age, egytől egyig hibátlan slágerköltemény.

Amúgy ti hol voltatok a szigetről?

Talán most jön egy óriási vihar, idén elszámolták egy kicsit a tűzijáték kezdését.. Tiszta mennyei stroboszkóp az ég..

Hironobu Kageyama, 1989-es japán szintirock, alias J-Edda? Megvan?

Mennyi kérdés..

Ilyet se láttam még: Ákos borozójában a mosdóban van fogkefe.. !! Bontatlanul értelemszerűen, nyilván a pincérek onnan viszik haza, ahogy minden rendes magyar munkahelyen (lecsapolt szappan, feltekert wc-papír, stb.)
De szóval akkor is. Igény vagy mi, ha már máshol nem sikerült neki. (de gonosz :)

Újabb zenei ajánlatunk:

Cornelius (elborult japán elektronika)
Beanfield (nyugis, de okos német elektronika)
Zero 7 (de ezt tuti ismeritek - angol gitáros, és jó!! megaritkaság ebben a párosításban)
ínyenceknek két hülye japán banda:
boom boom satellites, ill. fantastic plastic machine

Most visszatöröltem egy picit, ami zavar, mert mégiscsak az én blogom!

nos kedveseim.
ma megpillantottam sárgáskékeszöldes auráját a kezemnek, és ez mély örömmel töltött el.
--
tegnapelőtt Kenny Garrett, ismét üdv Magyarországon. Mindez a csodaszép esztergomi Bazilika lábánál, tökéletes helyszín lehetne. Odafurikázunk Dönóval, és közlik, sajnos elfogyott a jegy. Attól persze még lehet venni, csak székünk nem lesz. 5000 forintért állhattunk a kordon belső oldalán, ingyen meg a külsőn, mivel szabadtér. Megjön az előzenekar, nem nevesítek, mert fikázás jön, amúgy is meg lehet nézni a műsorfüzetben.
Szóval felmegy az előzenekar néhány session-haknistával kiegészülve, gyanúsan mindenkinél húsz oldalnyi kotta. Nem a Beethoven kilencedik lesz, sejthetően, hanem jazz, akkor meg? Felkonf után kiderül, Yellowjackets és Metheny feldolgozásokat játszunk, énekes verzióban. (Két próbával a hátunk mögött, de ezt nem teszi hozzá) És persze ez így nagyon gáz, hogy egyszer jön kishazánkban ekkora név, és egyszer lesz valaki olyan szerencsés, hogy előzenekar lehessen, és akkor ez jön. Nem ám saját számok, mert azok nincsenek is, nem ám valami összeszokott társaság jó hangulat-teremtési képességgel. Nem. Megpróbáljuk megmutatni, hogy mi el tudjuk énekelni a Better Days Ahead-et, el tudjuk játszani Metheny számait gitáros nélkül (ez a perverzió amúgy nemtom hogy jött: Santana tribute gitár nélkül, Kraftwerk akusztikusan, Oscar Peterson furulyán, kb olyan.) és persze hogy nem tudjuk, mert ezek dögnehezek, nem énekre vannak írva, stb. És kettőt próbáltunk amúgy is.
Mindegy, sorolhatnánk, idegesít a jelenség.
Aztán a szervezők rájönnek, hogy bár vagy 50 hülye volt, aki megvette az állójegyet, 50 (csóró/magyar/zenész, stb.) van, aki viszont a kordon túloldaláról nézné, fogják, és hátrább viszik a kordont, hogy mi ne lássuk olyan jól a színpadot. Mivel hallani az egész batár parkolóban ugyanúgy lehet, ezért kizárni nem tudnak, de legalább szivatnak. A falhoz is felmegyünk, közben látom Hobó művész urat személyesen, szintén egy fának támaszkodva, jegy nélkül hallgatni. A falnál meg direkt nem enged a korláthoz az értelmiségi kidobó, nehogy láthassuk jegy nélkül. Csak azért nem balhézok amúgy, mert nem látom a fényt az alagút végén. Mármint az ő alagútjukén.
Aztán Kenny is feljön, hallunk egy 30 perces Coltrane-ódát, aztán 1-2 Milesos számot, mivel ő is ugye Miles mellett lett híres. Botrányosan szépen szaxofonozik, de az egész műsorban viszont nincs túl sok koncepció, mondjuk ki, vidéki hakni, neki. Ráadásul az utsó szám után, a közönség még tapsol, ő meghajol, és lemegy a színpadról két testőr kíséretében, kocsiba be, irány a reptér. Kicsit lehangoló látni, mennyit számítunk.
De a végén, az a Jean-Pierre.. Úgy belinkelném most, dehát nem lehet. Hol van a bármilyen számot meg lehet hallgatni oldal? Ritka pillanat, de Mike Stern nagyot játszik.
Ja, és ez nem Kenny G. Kenny G. az úgy viszonyul Kenny Garrethez, mint Robert Miles Miles Davishez. Kocka a körhöz.

Az előző posthoz konkretizálva ajánlok néhány IDM előadót:
Lackluster
Machine Drum
Apparat
Bola

Aztán meg azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehet az, hogy a MÁV-on egy út annyiba kerül, mintha egyedül mennék le autóval a tetthelyre. Elvileg egy vonaton vannak 2-300an, de azért nem fogyaszt 300-szor annyit egy vonat, mint egy autó.. Még jobban tettenérhető a példa mondjuk a 67-es buszon, ahol beszállnak 50-en, megveszik a jegyet, (elvileg!) azaz befizetnek vagy 12ezret. Aztán a busz meg megy 10 kilómétert, ami került kb. benzináron 500 forintba. Akkor most mi van? Meg kapjon még a sofőr is egy ötszázast félóra munkáért.
És azzal se nagyon érdemes jönni, hogy az új járművek kerülnek ennyibe, mert azok nem nagyon vannak, bár két vonalon tényleg van már szép piros vonat, de a többin?

Tessék IDM-et hallgatni. Buta név, mert nem sok köze van már a zenéhez, amit így hívnak: Intelligent Dance Music. Eredetileg azt az elektronikus zenét próbálta megkülönböztetni, ami nem észnélküli tüccögés, meg Tiesto, attól, ami észnélküli tüccögés, meg Tiesto. (Nincs e betűm két pöttyel, bocs a rajongóktól..)
Szóval elvileg pl. az Aphex Twintől kezdve van IDM, mostanában mondjuk azért már más a sztenderd hangzás. javaslat pl. a sutemos ingyenes netlabel hallgatása, ott aztán vannak jó dolgok. (googlebe beírod, sutemos, stb. nagyfiú/lány vagy már)
Szóval ez intelligens zene lett volna, de valahol az intelligencia, ha jó irányban működik, egy idő után érzelemmé változik. Nekem ezek mind olyan egy érzést mélyen megragadó zenék.
De olyan érzések ezek, amik modernek, az is fontos. Az ember mindig sokféleképp érzi magát, és hordja folyton magán a sok évszázadot, és most már 2007 van, és ez mind rajtunk van valahol Platóntól egészen Győzike (-éig) (ez szokás szerint a kereső miatt van rag nélkül :)
És ha az ember régi zenét hallgat, akkor mélyebben talán megértheti magát, mert egy mélyebb rétegben biztos benne van Bach is, de valahogy akkor kimarad minden, ami már fölé nőtt. Tudjátok, megjön a cigánygyerek a strandról és "anyu meglett a pólóm amit két éve elvesztettem", hát így vannak valahogy talán ezek is rajtunk.
Vagy hallgassatok Groove Salad netrádiót, ez is rajta van az internetben.

Apró örömök. Van szerencsém kipróbálni egy Focusrite hangkártyát két hétig, a jó kis 10k-s media marktos hangfalam úgy szól, hogy azt nem hittem volna.
Amikor az ember szintet lép a lehallgatásban, akkor mindig felfedez egy-két tracket kedvenc számaiban, amit eddig nem hallott, illetve egy rakás hangot, ami eddig nem volt ugye ott.
Jelenlegi csúcspont Herbie Hancockhoz fűzödik, 1995ös Dis is Da Drum, c. lemezén szereplő Butterfly-ra. Szóval hát, ez lenne a csúcs.
Az igazán jó zenék már nem tartoznak abba a stílusba, amiből indulnak. Miles Davis is 68-tól átlényegült valami másba, amit jobb híján jazznek hívnak, de nem az. Amúgyis szokták mondani, hogy ha a legjobb jazzt akarod hallani, akkor hallgass Milest, viszont ha csak Milest hallgatsz, fogalmad sem lesz, mi a jazz.
Szóval ez a Butterfly is, hát meg nem mondom mi. Zene, az biztos, nem Bona :)

Igen, arra jutottunk, hogy kellene egy éles határvonalat húzni. A zenén belül szükséges egy határvonal, hogy elválassza azt a zenét, amit az ember a zenéért, a hangokért hallgat, meg azt, aminek minden más funkciója van. Mert ez a kettő most össze van keveredve, és ennek számos veszélyes következménye van.

Számomra a mélypont ebből Snoop Dogg (asszem) videója volt az mtv-n, amelyben összesen két db. dobütés megy ütemenként, meg valami ugatás, de rapnek azt sem nevezném. Plusz egy videóklip, amelyben jó kocsik, jó csajok, ékszerek, stb. hirdették az igét.
Ez már rég nem zene, ez pénzkereseti célból összeállított hangkollázs.

És nem az egyszerűség, vagy bonyolultság a mérce, ez óriási tévedés, hanem a szándék. Az a szándék, amiért valaki azokat a hangokat kibocsájtja.

Aztán itt van pl. a Hiperkarma, de írhatnék másik nevet is. Énekes felmegy seggrészegen, játssza a lazát, se gitározni, se énekelni nem tud. És még csak nem is jó fej. Ráadásul itt most nem Whitney Houston és Joe Pass mércére gondoltam, hanem akármilyen mércére, ami a talajszint felett helyezkedik el. És mégis siker, mert a közönség egyszerűen annyira jól akarja magát érezni, annyira bulizni akar, hogy bármit bevesz, amit egyszer vki befuttatott.
Ez a gitározós-intelligens-feeling hangkollázs. Nem nevezném alternek, mert már régen nem célja az, hogy alternatívát nyújtson, különleges legyen, stb. Inkább az a fontos, hogy legyen az egésznek egy olyan laza hangulata, magyar nyelven, amiben otthon érzed magad, és néha lehessen ugrálni.
A többi meg már nem számít.

Amikor Squarepusher kiadta talán 97'ben a Music is one rotted note -c. lemezét, akkor már nagyon igaza volt. A zene egy rohadt hang, érdemes elmenni a kultiplexbe egy kis d'n'b továbbképzésre, vagy bármi dancefloor dologra, amit a táncparkettre gyártanak. Egy ütem, valami minimálisan beazonosítható hangminta, ami megkülönbözteti a többi számtól, azaz egy hang, és kész. Pumpálás céljára létrehozott hangkollázs.

Vagy a rádió. Munkahelyen alvásból fel nem ébresztően unalmas hangkollázs, illetve dugóban álldogállás során kellemesen megnyugtatóan unalmas hangkollázs. Máshol meg ki hallgat rádiót ugye?

És még hosszan lehetne sorolni. És nem a műfaj számít, mert lehet zeneközpontú hiphopot, altert, vagy elektrót is csinálni, (bár nem sok példa van), de el kellene a kettőt különíteni. Pont erről van szó, hogy a műfajok elavultak. A mostani zenei műfajok származási hely alapján különítik el a zenéket, de ez mára az internet miatt megszűnt, mindenki mindenhonnan vesz ötleteket, inspirációt.

Mit játszotok?
"Hát igazából semmihez nem lehet hasonlítani, ha be kellene határolnom a stílusokat, akkor garage-industrial-country-operametál jazzes elemekkel"
( A fordításban pedig az egyik gitáros brit zenekaroktól nyúlja a témáit, a másik ismeri a négyeshangzatokat is, mert járt Kőbányára, van benne egy énekesnő, akit bevettek, mert minden tag szeretné megdugni, a hegedű pedig azért jó, mert úgy tűnik, mintha valaki tényleg zenélni szeretne. )
Szóval manapság már csak így lehet kb. meghatározni a zenét, és ez használhatatlanná vált.

Két alapcsoport van, Funkcionális zene, amit valamilyen kiegészítő tevékenység miatt hoztak létre, és zene zene. Amit meg a zenéért. Kellene egy frappáns elnevezés, mert anélkül nem terjed el. Esetleg lehetne bona. A zenebona kifejezésből. És akkor kérdezhetnénk, zenész vagy? Nem, csak bonász. Tökjó Bonakar volt a Zp-ben tegnap. Stb.

A funkcionális zene azaz Bona fajtái hirtelen:
adrenalin kiválasztásának céljából létrehozott,
(mostani metál, rock, punk, d'n'b, trance, minden ami "ütős")

tánckeltés céljából létrehozott,
(house,dance,r'n'b,hiphop,elektro,mulatós :), minden amiben van "c" azaz pöncörgős,tuccogós, stb. )

hangulatkeltés céljából létrehozott,
(alter,downtempo,soundtrack,ambient, minden aminek vagy a dallama három hangon mozog, vagy sokszor ismétlődik, vagy 10 sornál hosszabb a szövege)

pénzszerzés céljából létrehozott,
(minden ami az előző stílusokból a rádióban és tvben megy, illetve újság címlapján megjelenik, és van merchandise fül a honlapján)

Ezenkívül maradt még a zene, amibe tartozhat a régi besorolás szerint a klasszikus, jazz, blues, world, és minden összetétel, amiben a progresszív szó szerepel, mert abban valszeg zenélni akartak. Minden zene, amit ha csak telefon-csengőhangként, vagy commodore 64-es prüntyügésként hallanál, akkor is tetszene. Szóval az olyan zene, aminek jó a zenéje. :)

Az ember azért persze nézegeti a fesztiválokat ahol idén sem játszik, néha felhúzza szemöldökét, néha felröhög.
Itt van pl. a Balaton Sound nevű csoda, ami elvileg elektronikus zenei fesztivál lenne, de mivel összesen hat vagy hét külföldi fellépőt találtak, ezért elég keményen kellett alkalmazni a higítás taktikáját, hogy első nap bizony quimby és kispál is lesz. Kb, mintha metálfesztivált nyitnánk Sterbinszkyvel. Avagy Mitsoura koncert délután 4-kor. Namost javaslom mindenkinek a könnyed júniusi nyárban álljon ki egy fülessel a napsütésbe egy órára, esetleg előtte igyon meg egy-két sört, hogy letesztelje a dolog várható élvezeti értékét. Illetve fizessen be hatezerötszázat.

Az is kicsit baj, hogy a jegyárak mindehol keményen súrolják a nyugat-európai fesztiválok árait, van ahol alulról, van ahol felülről.

Aztán megint egy személyeskedő téma, idén már csak röhögtem a levél stílusán ami jött a szigettől: "gondolom sejtitek, hogy ez a levél azt jelenti, nem jutottatok be a tehetségkutatóba.."
Szóval már gúnyolódunk is, sebaj. Az még mindig kicsit bosszant, amikor tíz éve létező zenekart látok meg a tehetségkutató műsorán, vagy már másik tehetségkutató x-edik helyezettjét, akinek már lemeze jelent meg, stb. Mert tavaly is egy tizenöt éve létező formáció nyert, de azzal védekeztek, hogy ilyen néven, pont ilyen felállásban még ők nem voltak, ide a nyereménygitárt.
Amúgy idén nagy a fődíj, kedvenc CLS kiadónk fizet a győztesnek egy klipet, meg talán egy lemezt is, hát egészségükre.

A kultúrházban volt egyszer kellemes kinn-padon beszélgetés pont a sziget főszervező Márkkal, meg a The Moog szuperzenekar menedzserével? meg vmi tehetségkutató főszervezővel. A házigazda kapásból következetesen azt kérdezte a fószerektől, hogy mi értelme van a tehetségkutatóknak, hogy van-e bárki az utóbbi tíz évben, aki tehetségkutatóból lett ismert. Szegények meg csak hümmögtek, makogtak, tereltek, de a műsorvezető újra visszakérdezett mindig, nem hagyta annyiban, át is látszott a tévén a nedvesedő ing.
De én sem értem, hogy ezt kik csinálják, és miért. Valszeg előbb lesz meg a Grammy, minthogy egyáltalán egy itteni tehetségkutató selejtezőjébe bekerüljek.
Mondjuk a sziget megint nem tűnik rossznak, talán idén végre kimegyek egy napnál tovább. :)

Nos rövid szünet után újból a lovak közé csapunk, stb.

Volt szerencsém mintegy önjelölt megasztár zsűritagként végighallgatni a jövendő zenész és főképp énekes-felhozatalát. Nagyjából ez a két suli van az akadémián kívül (Benczúr,Kőbánya), ahova összegyűlik az, aki számít, v számítani akar. (Összefújja a szél a szemetet, mondja a szép régi mondás)

A Benczúrban a Lakatos Ági fémjelezte jazz-ballada éneklés dívik, Diana Krall és Joni Mitchell fanklubbokba tömörülnek a nebulók, Kőbánya pedig szemlátomást a funky-feldolgozás-zenekarok utánpótlásbázisa. Itt Babos Gyuszi, Póka Egon és egyéb magyar szupersztárok osztják az észt. Már persze abból is annyit, ami nekik jutott. És ami abból maradt a hányatott pályafutás delén már túlhaladva.

Vannak jó torkú lányok (ezt régen még mentegetőzés nélkül leírhattam volna, ma meg.. ) és két énekesnő is megmutatja, hogy nagyon tud, Veress Mónika (alias Nika!! ha emlékszik még valaki) és a másik koncerten meg Bujdosó Eszter oltja a népet, és küldi el Rúzsa Magdit gyufáért.
Nikára kitérek külön, mert bámulatos módon ő 12-13 évesen kezdte a pályát egy gyerek-pop-lemezzel (Jó buli a nyár c. sláger betölt a winampba), és aztán valahogyan nem a celeb világban próbált lehorgonyozni, vagy színésznői babérokra törni, hanem úgy döntött, hogy megtanul énekelni. Ilyen is van, és az is meglepő, hogy ilyen tudású embereket nem futtat senki. Ahogy annó Virág is fantasztikus hangjával Zalatnay vokálozás és mendei Prince-diszkóhakni között evickélt.

Mondjuk a zenekarok nem igazán tetszenek, egyrészt összesen egy vagy két saját szám hangzik el, emellett pedig a jazz koncerten a diákokból álló kísérőzenekar elég vérszegény, kőbányán meg mindenki harmincéves fusion számokat játszik, vagy borzalmas funky remixeket, a my funny valentinetól az operett-mixig 7/8-ban. Dobosok mindent szétcsapnak, mintha őket kísérné a zenekar, pedig ez fordítva van elvileg, valakinek egyszer az összes dobost be kéne gyűjteni, és elküldeni egy két hetes turnusra az idegenlégióba..
Persze azért vannak üdítő kivételek, csak a tendencia lehangoló, mert nem a zenészi képességek hiányoznak, hanem valami a fejben, amit ugye a tanárnak kéne átadni, de ezt már többször nem hangsúlyozom :)

Tehát a vizsgahakni remekül sikerült, az ötöst beírtuk az indexbe, nincs más hátra, mint felkészülni a való világra, a maffiózó vendéglátókkal való alkudozásra, az egy próbával előadott koncertekre, a fellépés közben tévén meccset néző dobosokra, a befüvezett hangosítókra, és a többire.
És arra, hogy majd egyszer, amikor épp egy fellépés közepén játszanak egy Stevie Wonder számot, akkor hirtelen bevillan valami, hogy miről is szólna ez az *egész* és mi az a leküzdhetetlen távolság, amire vannak tőle. Hogy mi is az, Zenélni.

És aznap este a pultos furán fogja felhúzni a szemöldökét, hogy megszokott kettő helyett öt jégert ivott meg a zongorista.